Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


07. Cane Corso

 A Cane Corso közvetlen őse a „Chanis Pugnax” (az ősi római molosszus), melynek ez a könnyebbik, atletikus változata, ami nagytestű vadak felhajtására, vadászatára, háziállatok őrzésére falkában is kiválóan alkalmas, az itáliai nép megbecsült társa volt hosszú éveken át. Számtalan ábrázolás mind festményeken, mind könyvekben, történeti írásokban ami a régi római  korból fennmaradt bizonyítja, hogy egész Itáliában kedvelt és elterjedt volt a fajta.

 

 

page1_1.jpg

 

 

A legalaposabb, legrégebbre visszanyúló kutató tanulmány, mely a cane corso kutyafajta eredetét vizsgálja az A.I.C.C.
 
A Cane Corso a molosszus kutyák családjához tartozik, éppen ezért eredete az ókorig vezethető vissza. Ősei a "Canes Pugnaces" -hoz (harci kutyák) tartoztak, melyek ott voltak a római légiók hadjárataiban, vagy éppen az arénákban harcoltak vadállatokkal. Különböző háborúk után előtérbe kerül a fajta használhatósága, mint például a (vadászat, háziállatok őrzése, stb.).
 
 
Konkrétan a fajtára történő első utalások a XVI. század kezdetétől léteznek. Ebből a korból több írásos emlék is őrzi, illetve hitelesíti létezésüket, mint pl. Teofolo F. (1491-1544) egy festményen örökít meg egy Cane Corso-t, amint épp egy medvével harcol.
A svájci Konrad von Gestner 1516-ban az Állatok történelme című művében így ír a Corso-ról:
" A Cane Corso nagyszerű kutya, fürgesége, hatalmas testi ereje, rendkívül erős harapása lehetővé teszi, hogy ne csak utolérje, hanem megragadja és végezzen is áldozatával. Bátorsága és fáradhatatlansága bámulatra méltó, kiválóan alkalmas akár a legveszedelmesebb nagyvadak elleni vadászatra is."
 
A corso mérete, külső megjelenése, fejformája és színe változott ugyan ez idő alatt, de az állat alapvető karaktere, küzdő szelleme, pozitív tulajdonságai az évezred alatt csak tovább csiszolódott.
Sajnos a két világháborút követően a Cane Corso, sok más fajtához hasonlóan, szinte teljesen kipusztult. 1973-ban prof. Giovanni Bonatti Pugliában (Dél-Olaszország) fedezett fel néhány egyedet, melyekről akkori feljegyzésében így ír:
" A Cane Corso egy középtermetű, rövid szőrű, molosszus kutya, melynek nincs köze a Mastino-hoz, és bár egy kicsit a bullmasztiff-ra és a mallorcai viadorkutyára is hasonlít, a fajta kialakulásában ezek a fajták sem játszottak szerepet, hasonlóságuk kizárólag közös őseikre vezethető vissza."
A professzor, aki a fajta szerelmesévé vált, két segítőtársával (Giancarlo Malavasi, dr. Stefano Gandolfi) együtt lázasan elkezdett kutatni a fajta még meglévő egyedei után. 1983-ban megalakították a cane corso-sok baráti szövetségét, az SACC-t (Societa Amatori Cane Corso), majd 1987-ben már pontosították és írásba foglalták a standardot. Ekkor még mindig csak 70 egyedre volt tehető a corso-k száma.
1989-ben megrendezett Mantova-0stuni találkozón is még csak kb. 140 egyedet regisztráltak.
1990. november 25-én került sor az első kiállításra Veronában, amely hatalmas sikere miatt meghatározó szerepet játszott a fajta elterjedésében.
Talán növekvő népszerűség miatt is, de főként a fajta mindjobban kialakuló egységessége miatt az FCI (Fédération Cynologique Internationale) is felfigyelt a Cane Corso-ra, olyannyira, hogy 1994. év elején felvette tagjai közé.
 
 
2008. tavaszáig már körülbelül 4200 egyedet tartanak nyilván.
 
 
Megjelenés: közepes nagyságú, erős testfelépítésű, de nem lehet nehézkes. Szikár, de mindenekelőtt fürge, nagyon aktív, atlétikus termetű és mozgású kutya, mely hatalmas tömegű száraz izomzattal rendelkezik. Megjelenése nagyon előkelő, erőt, mozgékonyságot, és állóképességet sugároz.
 
 
 
 
Viselkedés: Ereje, gyorsasága, állkapcsának hatalmas szorítása, temperamentuma,   ragaszkodása a gazdához és a családhoz végtelen gyermekszeretete, munkakedve, és funkcionális alakíthatósága mind alkalmassá teszi arra, hogy méltó helyet kapjon a kutyák óriási táborában.
Idegenekkel szemben kifejezetten zord, távolságtartó, ha veszélyben érzi magát, gazdáját, a családtagokat, illetve azok vagyontárgyait, egy pillanatig sem habozik megvédeni, akár az élete árán is. Munkában az ellenfeleivel szemben könyörtelen, kemény és félelmet nem ismerő.
 
 
Támadása, gyorsasága és ereje révén elsöprő. A gyermekeket a családon belül akár imádott gazdájával szemben is hajlandó óvni, megvédeni. Már egészen kicsi 4-5 hónapos korukban jelzik, ugatják az idegeneket. Vérében van az őrzés, roppant fejlett a zsákmányszerző ösztöne. Rendkívül intelligens, gyorsan és könnyen tanul, a foglalkozást szinte megköveteli, engedelmességi és őrző-védő munkára kiválóan alkalmas.
 
 
Funkcionális alakíthatósága bámulatos, és ez lehetővé teszi, hogy akár gyermek dadát vagy kőkemény őrző-védő kutyát, esetleg egyszerre mindkettőt képezzünk belőle. A cane corso-t „idomítani” nem lehet a kényszere daccal felel, azután megmakacsolja magát, és nem jutunk vele semmire.
 
 
Elhagyott területek, objektumok őrzését ne rá bízzuk!
 
A ridegtartást nehezen viseli, szüksége van a gazda közelségére, a család szeretetére. Még a kifejezetten tenyésztésre szánt kutyának is szükségük van arra, hogy gazdájuk napi több órát foglalkozzon velük, amit azután hihetetlen módon meghálálnak. Az állandó kennelben tartást képtelen megszokni. Tartása vagy kiképzése nem való gyengekezű vagy „első kutyás” embernek. A corso megjelenése és karaktere hamar bűvöletébe ejti az érdeklődőt. Mielőtt bárki tartása, tenyésztése, netán kiképzése mellett döntene, kérje ki olyan ember véleményét a corso-val kapcsolatban, aki a fajtával régóta foglalkozik, esetleg tenyésztő, netán kiképző.
 
 
Sajnos hazánkban a corso gyors elterjedése nem vált a fajta előnyére, mert egyre több anatómiai és pszichés problémával találkozunk.
Ezen hibák létrejöttének oka részben a beszűkült hazai állomány – szükség van vérfrissítésre, hogy a tenyésztés ne csak arra a néhány vonalra épüljön, ami az országon belül megtalálható -, másrészt a hibák másik oka a felelőtlen, koncepció nélküli tenyésztésben keresendő!
 
 
Gondot okoz a különböző divatirányzatok térhódítása is  pl.:
 
- a színekkel kapcsolatban sokan úgy akarnak kölyköt     vásárolni, hogy az fekete vagy szürke színű legyen;
- az orrhossz alapján, nagyon sokan kifejezetten keresik a „boxerorrú” kutyákat (a standardhoz mérten rövid      orrháttal rendelkező kutyák);
- egy fedező kan favorizálása;

 - kiállitási címek alapján

 

 

CANE CORSO  FAJTA-STANDARD
(Az eredeti olasz standard kivonatos fordítása)


EREDET: Olaszország


HASZNOSÍTÁSA: Õrzõ-védõ, rendõr és nyomkövetõ kutya.


FCI BESOROLÁS: 2. csoport, mint pincser és schnauzer-mollosoid, és svájci marhapásztor kutyák - 2 szekció - mollosoidok- munkavizsga nélkül.


RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS: Közvetlen õse a "Canis Pugnax" (az õsi római molosszus) melynek ez a könnyebbik változata, amit nagytestû vadak vadászatára és a csatákban "harci segítségnek" használtak. Évekig volt az itáliai népek megbecsült társa, használták birtok, marha és személyvédelemre. Neve a latin "Cohors"-ból származik, ami õrt, védõt jelent.


ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS: Középnagy termetû kutya, erõs felépítésû, de elegáns, erõteljes, hosszú izomzattal. Fontosabb arányok: a testhossz kb. 11%-kal meghaladja a marmagasságot. A fej teljes hossza eléri a marmagasság 36%-át. A pofa hossza megegyezik a fej teljes hosszának 34%-val. A mellkas magassága 5 tizede a marmagasságnak és megegyezik a végtagok könyöknél mért magasságával.

192.jpg

 


MAGATARTÁS ÉS VÉRMÉRSÉKLET: Intelligens, aktív és kiegyensúlyozott. A gazdával fogékony és gyengéd, a családdal és gyerekekkel szeretetteljes, azonban amikor a szükség úgy hozza rettenetes és bátor védelmezõje embernek, háznak és tulajdonnak. Könnyen képezhetõ.


FEJ: Teljes hossza eléri a marmagasság 36%-át. A járomcsonti szélesség, mely megegyezik a koponya hosszával, meghaladja a fej teljes magasságának a felét. A fej kerülete a pofacsontoknál mérve több mint kétszerese a fej teljes hosszának, még a szukák esetében is. A bõr erõs, az alatta lévõ szövetekre simul és meglehetõsen feszes.


KOPONYATÁJÉK: Szembõl nézve széles és enyhén boltozatos, oldalnézetben szabálytalan ívet alkot, mely a homlokrészen hangsúlyos, ellaposodik a külsõ nyílirányú taréj mentén.

cane-corso-standard-head.jpg

 


STOP: Igen hangsúlyos a nagyon fejlett és domború homlok és orrmelléküregek valamint a kiugró szemöldökívek miatt.


POFA: Nagyon széles és mély. A pofarész szélessége csaknem megegyezik a hosszával, ami eléri a fej hosszának 34%-át. A pofa alsó profilját a felsõ ajkak határozzák meg.


AJKAK: Meglehetõsen erõsek. Elõlnézetben a felsõajak felfordított "U" alakot mutat az elválasztásnál, oldalnézetben nyugodtan lóg. A szájzug pontosan, látható és minden esetben a pofa elsõ profilvonalának legmélyebb pontját jelenti. Színe fekete.


ÁLLKAPCSOK: Nagyon széles, erõs és sûrû, a felsõ állkapocs nagyon enyhén rövidül. Az alsó állkapocs ágai nagyon erõteljesek.


ARC: A rágóizom tájéka telt és határozottan megjelenik de nem túlnagyobbodott.


FOGAK: Fehérek, nagyok, számban és fejlettségben teljesek.


SZEMEK: A kutya méretéhez képest közepes nagyságúak, homlok alatti elhelyezkedésûek, egymástól számottevõ távolságban ülnek. A szemhéjrés csaknem ovális, a szemgolyók enyhén kidudorodóak, rásimuló szemhéjakkal, melyek szegélye feketén pigmentált, a szemfehérje nem látszódhat.


FÜLEK: Közepes nagyságúak, rövid szõr borítja azokat. Háromszög alakúak, meglehetõsen csúcsos heggyel és vastag porcrésszel. Magasan tûzöttek, lógó helyzetben az arcra simulnak.


NYAK: Felsõ vonal - enyhén ívelt.


TÖRZS: Tömör, erõs és nagyon izmos.

canecorsostandardside.jpg

 


HÁTVONAL: A háttájék egyenes vonalú, enyhe ágyéki domborulattal.


MAR: Tisztán emelkedik a hátvonalon a fartájék szintje fölé, magas, hosszú és széles. Szikár és harmonikusan kapcsolódik a nyaki és háti részhez.


HÁT: Széles és nagyon izmos, mint a törzs egész hátvonala, enyhén emelkedik hátulról elõre, szigorúan egyenes vonalú profillal.


LÁGYÉK: Az ágytájéki rész rövid és széles, határozottan kapcsolódik a háthoz és a fartájékhoz, nagyon izmos, masszív, oldalnézetben enyhén domború.


FAR: Hosszú, széles. Hossza a csípõ élétõl a farpofák éléig mérve megegyezik a marmagasság 32%-val. Átlagszélessége egyenlõ a marmagasság 23%-val.


MELLKAS: Mindhárom dimenzióban jól fejlettnek kell lennie, hosszú boltozatos, széles és jól formázott bordákkal, széles bordaközi részekkel. A négy lengõborda hosszú, boltozatos és nyitottan végzõdik. A mellkas a könyökig lenyúlik. Mélysége megegyezik a marmagasság 55%-val.


FAROK: Meglehetõsen magasan tûzött a farvonalon, tövénél vastag, csúcsánál nem túlzottan hegyes. Sohasem hajolhat meg annyira, hogy gyûrût formázzon, vagy függõlegesen álljon. A negyedik csigolyánál vágják.


VÉGTAGOK: Mellsõ végtagok - Mind szembõl, mind oldalról nézve függõlegesek. A végtagok könyöknél mért magassága megegyezik a marmagasság 50%-val. Erõsek és erõteljesek.

canecorsostandardfront.jpg

canecorsostandardback.jpg

 


KÖNYÖK: Hosszúak és kiállóak. Kapcsolódnak, de nem túl szorosan a bordaüreghez.


COMB: Hosszú és széles, kidomborodó izmokkal, ily módon a farpofák éle markánsan megjelenik.


CSÁNKIZÜLET: Széles, vastag, tiszta, tisztán megmutatkozó csontozattal.


BÕR: Meglehetõsen vastag. A nyak gyakorlatilag mentes a lebernyegektõl. A fejen nem lehetnek ráncok. A nyálkahártya pigmentje fekete. A talpak és a körmök pigmentje sötét.


SZÕRZET: Rövid, de nem simaszõrû, üveges szerkezettel, fényes, bõrhöz simuló, erõsszálú, nagyon sûrû. Átlagos hossza kb. 2-2,5 cm. A pofán a szõr nagyon rövid, sima bõrhöz simuló és nem hosszabb 1-1,5 cm-nél.


SZÍN: Fekete, ólomszürke, palaszürke, világosszürke, világos õzbarna, õzbarna, sötét õzbarna és foltos (az õzbarna és a szürke különbözõ árnyalataiban határozottan megjelenõ csíkok). Az õzbarna és foltos egyedek esetében a fekete vagy szürke álarc csak a pofán jelenik meg és nem húzódhat a szemvonal mögé. A mellkason, a lábfejek hegyén és az orrháton elfogadható kis fehér folt.


MARMAGASSÁG ÉS SÚLY: Marmagasság - kanok esetében 64-68 cm. Szukák esetében 60-64 cm. Megengedett eltérés +/-2 cm. Súly - kanok esetében  45-50 kg, szukák esetében 40-45 kg. Megjegyzés - a kanoknak két érzékelhetõen egészséges herének kell a herezacskóban teljes mértékben leereszkedve lennie.